Tegyük rá az igazságot

Több önéletrajzi indíttatású regény és novelláskötet után legújabb művében leginkább az ötvenes évekbe, kisebb részben a nyolcvanas évekbe kalauzolja az olvasókat a rendkívül termékeny szerző, Csizmadia Éva. A Justitia… című bevezető írás középpontjában volt férjével való 1954-es válásának megdöbbentő krónikája áll, háttérben az ötvenes évek mindent átjáró életérzésével. Pinczési Pál, aki Debrecenben még a háború alatt a szószéken beszélt, később átírta saját múltját. Ki akarta radírozni még az emlékét is annak, hogy teológus, pap volt, hogy anyjának valamikor ezer holdja, apjának meg patikája volt. A helyi lap főszerkesztői székéből ugyanis kinevezték a Szabad Nép egyik szerkesztőjének. A férfi úgy gondolta, további előmenetelét mindezen körülmények mellett felesége zavarja leginkább. Apja ugyanis vitézi címet kapott háborús szolgálataiért, később pedig – igaz, sportsikereiért – kitüntetéseket is adtak neki, ő maga pedig – legalábbis a férj ávós barátja szerint – ideológiailag nem hajlandó fejlődni, sőt, vallásos és rendszerellenes. Olvashatunk még barátnőjéről, Ildikóról, aki segített neki, hogy a válás mellett munkát találjon a Szent János Kórházban, lánya, a később elismert költővé váló Pinczési Judit gyermekkoráról, és arról, hogy korai, tragikus halála után volt férje, aki az egykori válóperben meg is tagadta lányát, hogyan próbálta később mégis rátenni a kezét lánya örökségére. Annak a lánynak a lakására és jogdíjaira, aki gyerekként azt az emlékét rajzolta le, mikor apja ávós barátja a válóper idején pisztolyt fogott rájuk (erről is szól egyebek mellett a Hagyatékvédelem című írás). Megismerhetjük még Szőke Julis titokzatos életét, a színésznő Bús Micit, további családi barátokat, és az Emlékkövek cím alá rendezett elbeszélések közül azt az Esküvő a Girland úton című novellát is elolvashatjuk, amely már egy korábbi kötet címadó elbeszélése is volt.